Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust

A bizalmi vagyonkezelés és a trust
Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés ^*

Az angol trust jogintézménye egyedülálló, a jogviszony szerkezetét tekintve a kialakulásakori és az az előtti időszakban azzal megegyező konstrukció a jogtudomány jelenlegi kutatási eredményei alapján nem ismert. A trusthoz hasonló, annak egyes funkcióit betöltő, a trust kettős tulajdonjogi koncepciójával rokon vonásokat megjelenítő intézmények léteztek, így a szakirodalom áttekintése alapján nem zárható ki, hogy a trust szabályaira azok hatással bírtak. A római jogban ismert fiducia, fideicommissum, a germán jogban alkalmazott salmann és az iszlám wakf a trust egyes szabályainak a kancelláriai bíróságok (Court of Chancery) által történő kialakítása során hatást gyakorolhatott. Mindent összevetve azonban egyet kell értenem Maitland-del, a trust az angol jog legeredetibb jogintézménye.

1. A mű felépítése

A mű I. fejezete a trust kutatásával kapcsolatos főbb kérdéseket mutatja be, így kitér a trust és equity fordításának nehézségeire, a jogösszehasonlítás alkalmazására. A mű II. fejezet részletesen elemzi a use és a trust kialakulását. Külön részben kerülnek bemutatásra a trust és a római jogi fideicommissum és fiducia, valamint a salmann és a wakf szabályainak hasonlóságai és eltérései, további ezeknek a jogintézményeknek a lehetőséges kapcsolódási pontjai, hatásai egymásra. Összességében megállapítható, hogy a trust konstrukciója sok esetben egyezik ezekkel az ókori és középkori intézményekkel, azonban bizonyossággal nem állítható azok hatása a trustra. A mű III. fejezete az angolszász trust szabályait mutatja be, különös hangsúlyt fektetve az esetjogra. Ennek célja az, hogy a civiljogi jogászok is átfogó képet kapjanak a trust szabályainak sajátosságairól. A IV. fejezetben a trust civiljogi jogrendszerekbe való átvételének problematikája kerül kifejtésre a vonatkozó szakirodalmi nézetek bemutatásával. Ezt követi a trust összehasonlítása egyes civiljogi (civil) jogintézményekkel, valamint a trust és a szerződés jellemző vonásainak összehasonlítása és a trust jog-gazdasági elemzése. Az V. fejezetben áttekintés található azokról az országokról, ahol a trust, illetve annak valamilyen hasonló jogi konstrukciója átvételre vagy bevezetésre került. A VI. fejezet a nemzetközi jogegységesítési törekvéseket mutatja be, így elemzi a Hágai Egyezményt, valamint a Pinciples of European Trust Law és a Draft Common Frame of Reference szabályait. A VII. fejezet bemutatja a magyar jogalkotás törekvéseit a trusthoz hasonló bizalmi vagyonkezelési szerződés bevezetésére, amely a 2014. március 15-én hatályba lépő új magyar Ptk. szabályai közé a megbízás altípusaként nyert szabályozást. A VIII. fejezet áttekintést és elemzést ad a bizalmi vagyonkezelés egyes konstrukcióinak eltéréséről és hasonlóságáról.

A trust az angol birodalom, majd nemzetközösség országai számára az angol jog kisebb-nagyobb intenzitású átvételével, beszivárgásával jelent meg. Ennek következménye, hogy pl. Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Hong Kongban, Indiában, Máltán, Cipruson stb. a trust szabályainak van egy többé-kevésbé közös magja és azonos esetjogon alapuló gyakorlata. A civiljogi jogrendszerű országokban a trustnak a gazdasági életben betöltött szerepe miatt jelentkezett igény ennek a konstrukciónak a bevezetésére, de legalábbis a funkcióját betöltő hasonló szabályozás kialakítására. Azokban a civiljogi országokban, államokban, ahol az angol gazdasági, politikai befolyás meghatározó mértékben jelen volt, elkerülhetetlenné vált a trust szabályozása. A trust így, bár sajátos szabályozás mellett, került civiljogi, illetve vegyes jogrendszerű környezetbe Louisinanába, Québec-be, Dél-Afrikába, valamint Közép-és Dél Amerika egyes országaiba (Panama, Mexikó, Chile stb.) is. Ehhez képest Európában a római jogi hagyományokon nyugvó jogrendszerek alapvetően saját utat jártak be, és vagy teljesen elvetették a trust intézményét (Németország, Ausztria, Svájc stb.) a fiduciárius tulajdonátruházás jogszabályi háttér nélküli gyakorlatának kialakításával, valamint a magánalapítvány alkalmazásával, vagy a trust gazdasági előnyeit felismerve ahhoz hasonló intézményt alakítottak ki, amelyben Liechtenstein élen járt a 20. század elején. Egyértelműen látható azonban az az általános gazdasági igény, amely a trust, pontosabban annak funkcióját részben vagy egészben betöltő intézmény jogi szabályozására kialakult. Ázsiában Japánt követve, a 20. század második felében a Kínai Népköztársaság, Dél-Korea, Tajvan megteremtette a vagyonkezelés jogszabályi hátterét. Hasonlóan alakul a 21. század elején az európai civiljogi jogrendszerű országok jogalkotása is, Franciaország, Luxemburg, Oroszország, San Marino, a Cseh Köztársaság, Románia és Magyarország jogalkotói is kialakították a vagyonkezelés jogszabályi hátterét. Ezt a folyamatot segítik a nemzetközi modellszabályzatok és a Hágai Egyezmény is. A trust interno alkalmazása folytán a közeljövőben Olaszország is ezeknek az országoknak a számát növelheti majd, vagy éppen az olasz egyedülálló megoldás miatt tulajdonképpen erre már nincs is szükségük.

A trust elterjedésének és átvételének a 20. század második felében, illetve a 21. század elején felgyorsult nemzetközi tendenciája azonban csalóka. A civiljogi jogrendszerekben kialakított, a trusthoz hasonló konstrukciók a trust funkcióit némileg megvalósítják ugyan, azonban ez nem jár együtt az angolszász jogban ismert kettős tulajdon (split ownership) koncepciójának átvételével. A római jogi hagyományokon nyugvó tulajdonjog dogmatikai alapjai olyan mértékben meghatározzák a civiljogi jogrendszerű országok magánjogát, hogy a vagyonkezelés eltérő konstrukciói nem azonosak az angol trust intézményével. Az eltérő szabályozások közötti legnagyobb áttörést a kedvezményezett számára harmadik személyek irányában is biztosított dologi jogi (in rem), vagy quasi dologi jogi igény jogszabályi megteremtése jelenti, amely a kezelt vagyonhoz fűződő pusztán kötelmi igény (in personam) dologi jogi jellegűvé alakításával jár. Ezt is figyelembe véve azonban azt lehet megállapítani, hogy a trustnak napjainkra két fogalma látszik kirajzolódni, egyrészt a tágabb értelemben vett trust a vagyonkezelés funkcióit betöltő különböző jogi konstrukciók összessége, másrészt pedig a szűk értelemben vett, azaz az angolszász trust, amely az equity-n alapuló kettős tulajdonhoz köthető.

A mű terjedelmére tekintettel összefoglalás helyett itt inkább a trust jogviszony szerkezetére, és főbb jellemzőire kialakult, alkalmazott eltérő jogi megoldások áttekintésére kerül sor.

2. A bizalmi vagyonkezelés konstrukciói

Az angol jogban kialakult legal és equitable title szerinti kettős tulajdonjog tekinthető a trust központi elemének. Ez a modell érvényesül az angolszász jogi alapokon nyugvó országok magánjogi rendszereiben, így pl. többek között az Amerikai Egyesült Államokban (kivéve Louisiana), Kanadában (kivéve Quebec tartomány), Ausztráliában, Új-Zélandon. A tulajdonjog tekintetében a trusthoz hasonló konstrukciókat különböző csoportokba oszthatjuk a kialakult szabályozás alapján

2.1. A vagyonrendelő marad a tulajdonos

Liechtensteinben a vagyonkezelési jogviszony a német konstrukcióhoz hasonlóan került kialakításra (Treugeber – Treuhänder, Salmann – Begünstigter). A PGR Art. 897 alapján a vagyonrendelő a vagyonkezelő részére a kezelt vagyont „zuwendet”, vagyis nem feltétlenül szükséges tulajdonjogot átruházni, elegendő azt lehetővé tenni, hogy a vagyonkezelő a kezelt vagyonnal a szerződésnek megfelelően rendelkeznie tudjon (als selbständiger Rechtsträger).

Oroszországban az új ptk. konstrukciója alapján a vagyonrendelő nem ruház át tulajdonjogot a vagyonkezelő részére, vagyis a vagyonkezelő pusztán kötelmi jogi alapon jogosult a vagyon kezelésére.

Az izraeli szabályozás nem írja elő a vagyonrendelő számára, hogy átruházza a kezelendő vagyon tulajdonjogát a vagyonkezelő részére, valamint a kedvezményezettnek nincs dologi jogi jogosultsága a kezelt vagyonra.

Louisianában a Louisiana Trust Code 1964 Art. 9:1731. alapján a vagyonkezelő adminisztrációs rendelkezési jogkörrel (administrative disposal right) bír.^[1] Ehhez képest az Art. 9:1781. szerint a vagyonrendelőt tekintik továbbra is valódi tulajdonosnak (real owner), függetlenül attól, hogy jogilag a vagyonkezelő szerezte meg a tulajdonjogot.^[2]

A kínai szabályozás nem írja elő a vagyonrendelő számára a kezelendő vagyon tulajdonjogának átruházását a vagyonkezelő részére. A törvény által alkalmazott „weitou” terminológia a „rábízásnak” (entrust) felel meg.

Hasonlóan, csak a megbízás keretein belül kezeli a vagyonkezelés intézményét a máltai, az izraeli és a grúz jog is. Ezek a törvényalkotási modellek „óvatosan” közelítik meg az angolszász kettős tulajdonjogi helyzetet és annak átvételi problematikáját, valójában nem oldják meg és nem veszik át azt. Másrészről viszont arra lehetőséget biztosítanak, hogy a jogviszonyban résztvevő személyek döntése alapján kerüljön a kezelt vagyon tulajdonjoga valamelyik félhez.

2.2. A vagyonkezelő a tulajdonos

A trust az angol joggal párhuzamosan fejlődött Skóciában, azonban a legal és equitable tulajdonjog kettőssége nem alakult ki. A trustot a megbízás (mandate) és a letét (deposit) kombinációjának tekintették, jogi megítélése quasi contract. A szakirodalmi álláspontok többsége pactum in favorem tertii-nek tekinti a trustot. A 20. századtól kezdődően jelentős angol hatás érvényesül a skót trust jogában, így ez a különbség várhatóan egyre inkább elhalványulni látszik.

Németországban, Ausztriában és Svájcban a bizalmi vagyonkezelési konstrukció, a Treuhand általánosságban szinte teljesen megegyezik. A Treugeber (Fiduziant) és a Treuhänder között két jogügylet jön létre, egy dolog jogi hatású és egy kötelmi jogi. A Treugeber átruházása a kezelésre szánt vagyont a Treuhänder-re, ami alapján a Treuhänder tulajdonos (jogok, követelések esetében jogosult) lesz, vagyis harmadik személyek irányában a vagyonnal kapcsolatos minden jog (Vollrecht) megilleti. Emellett a Treugeber és a Treuhänder között létrejön egy szerződéses jogviszony is (pactum fiduciae), amelyben rögzítésre kerül, hogy a Treuhänder a teljes tulajdonjogához képest milyen jogosítványokat nem gyakorolhat, illetve milyen tulajdonosi jogok gyakorlására köteles. Ez a második jogviszony értelemszerűen megmarad a kötelmi jog szintjén, vagyis harmadik személyek irányában nincs hatálya. A kötelmi jogügyletben kedvezményezett (Begünstigter) is megjelölhető, akinek érdekében köteles a Treuhänder a vagyont kezelni. Alkalmazott konstrukció emellett az is, hogy a Treuhänder nem szerez tulajdonjogot, teljes jogot a kezelésre szánt vagyon felett, vagyis csak képviseleti joggal rendelkezik, ez azonban inkább pusztán a megbízás szabályai szerint értelmezhető.

A német konstrukció jelentős hátránya a trusthoz képest, hogy a kezelt vagyon jogellenes elidegenítése esetén harmadik személy szerzőkkel szemben a Treugeber számára nem biztosít jogérvényesítési lehetőséget a kezelt vagyon helyreállítására. Ezt a gyakorlatban egyéb jogintézmények alkalmazásával próbálják pótolni (elidegenítési és terhelési tilalom, visszavásárlási jog, jogalap nélküli gazdagodás, azonban ennek hatékonysága és in rem jellege megkérdőjelezhető.

A svájci jogban az OR Art. 35. Abs. 1. alapján lehetőség van mandatum post mortem kikötésére, vagyis az egyébként személyhez kötött megbízási szerződés esetében a Treugeber halála után is fennmarad a vagyonkezelési jogviszony. Megjegyzendő, hogy Svájcban sokáig nem ismerték el a külföldön létesített trust esetét, pl. a Harrison ügyben azt a szövetségi bíróság a svájci jogban szabályozott jogviszonyokra (megbízás, letét stb.) bontotta le. Azzal, hogy Svájc ratifikálta és implementálta a Hágai Egyezményt, a külföldön létesített trust elismerésére sor kerülhet. Ebbe a csoportba sorolható a magyar szabályozás is, amely leginkább a német gyakorlatra alapul, jogilag a vagyonkezelő a tulajdonos. A Ptk. azonban lehetővé teszi a vagyonrendelő és a vagyonkezelő számára a harmadik személyekkel szembeni igény érvényesítését is, ami a trust szabályaival mutat hasonlóságot.

Franciaországban 2007-ben került elfogadásra a fiducie szabályozásáról szóló törvény, amelynek szabályai a Code civil 2011 – 2030. szakaszaiba került beépítésre. A francia szabályozás előírja a kezelt vagyon tulajdonjogának átruházását a vagyonkezelő részére azzal, hogy a vagyonkezelő azt különvagyonként kezelje.^[3] A vagyonkezelést kötelező nyilvántartásba venni. A vagyonkezelés 99 éves időtartamra hozható létre, ami meghosszabbítható. Megjegyzendő, hogy Romániában gyakorlatilag a francia szabályozási mintát vették át.

Meghatározó jelentőségű volt, hogy Panamában bevezették a trust saját változatát 1925-ben. Az itt kialakított jogi konstrukció az el nuevo fidecomiso elnevezést kapta, és a hitbizomány szabályai szerint alakították ki a jogviszonyt. A felek jogi helyzete akként került meghatározásra, hogy a vagyonkezelő (fiduciario) tulajdonjogot szerzett, azonban ezt a jogát egy visszavonhatatlan megbízás keretében volt köteles gyakorolni. Ebből eredően a vagyonrendelőnek és a kedvezményezetteknek itt sem alakult ki dologi jogi jogosultsága a kezelt vagyonra. A panamai jogalkotást vette át több-kevesebb módosítással Puerto Rico, Mexikó, Chile, és Venezuela is.

2.3. A kedvezményezett a tulajdonos

Hollandiában nem került bevezetésre a trust intézménye, bár az új holland ptk. megalkotása során voltak erre kezdeményezések. A Roman-Dutch law sajátossága a bewind (bewindhebber). A holland bewind esetében a vagyonrendelő olyan rendelkezést tesz, amely alapján a kedvezményezett (bewindgoederen) megszerzi a vagyon tulajdonjogát, azonban annak kezelésére a vagyonkezelő (bewindvoerder) jogosult és köteles is egyben. Ez a jogi konstrukció a gyámság, gondnokság intézményéhez hasonló jogi szerkezetet eredményez.

2.4. Dél-Afrika, köztes megoldás

A dél-afrikai jogban a tulajdonjog egységét elismerik, ugyanakkor idegen dologbeli jogokat lehetősége van a személyeknek alapítani. A trust angol hatásra kerül a dél-afrikai jogéletbe, amelyre a bírósági gyakorlatnak kellett válszolnia. A halál esetére szóló (post mortem) trust megítélése tekintetében meghatározó jelentőségű volt az Estate Kemp v. Macdonald’s Trustee ügy, amelyben a bíróság a fideicommissum szabályait alkalmazva azt állapította meg, hogy a vagyonkezelő ugyan jogilag tulajdonos, de a tényleges tulajdonosnak a kedvezményezettet kell tekinteni. Ehhez képest a legújabb joggyakorlat oly módon foglalt állást, hogy a trust sui generis jogintézmény. Az élők közti trust rendelése esetén a stipulatio alteri és a donatarius gravatus szabályait alkalmazzák. A jogalkotás csak technikai jellegű szabályokra terjed ki, a Trust Moneys Protection Act (1934) és a Trust Property Control Act (1988) alapján a legfelsőbb bíróság önálló hatáskörrel eljáró titkára (Master of the Supreme Court ) kezeli a trustok nyilvántartását.

2.5. Quebec, alanytalan jog, célvagyon

A quebec-i ptk. (Civil Code of Lower Canada) 981a – 981n szakaszaiba kerültek beépítésre a trust szabályai 1988-ban. E szabályok alapján nem került elkülönítésre az equitable – legal tulajdonjog egymástól.

A Curran v. Davis ügyben olyan ítélet született, amely szerint a kedvezményezett csak hitelező, de nem tényleges tulajdonos. Az 1970-ben végbement rekodifikáció során a szakmai vita négy konstrukció közötti választás közüli választáson folyt. Az egyik szerint a vagyonkezelő a tulajdonos, azonban ez nem adta vissza megfelelően a tényleges jogi helyzetet. A másik megközelítés szerint a kedvezményezett a tulajdonos, azonban a Curran v. Davis ügy alapján ezt a bírósági gyakorlat nem ismerte el. A harmadik megközelítés szerint a vagyonrendelő a tulajdonos, de ez feltételhez kötött tulajdonjogot eredményezne, ezért elvetésre került. Végül a negyedik variáció került elfogadásra, amely szerint a „trust” a tulajdonos, és bár a trust nem önálló jogi személy, maga a trust vagyon mint célvagyon (patrimoine affecté, indepenedent patrimony without owner) önálló jogalany.^[4] A legutóbbi törvényhozási megoldások köréből a cseh ptk. követi ezt a konstrukciót.

3. A célra rendelt trust (private purpose trust)

Az angolszász szabályozási modell alapján a trust konkrét kedvezményezett nélküli, célhoz kötött rendelése közérdekű célok esetében történeti kialakulása folytán általánosan érvényesül, míg a magáncélra rendelt trust (private purpose trust) csak szűk körben, kivételesen megengedett. Ehhez képest a Kajmán-szigeteken 1997-ben elfogadott Special Purpose Trusts („STAR”) alapján lehetőség van trustot létesíteni úgy, hogy nem kerül sor konkrét kedvezményezett megnevezésre, csak meghatározott célt jelöl meg az alapító. Ebben a konstrukcióban az enforcer személye központi szerepet kap, aki jogosult arra, hogy a trust vagyon tekintetében utasításokat adjon a vagyonkezelő részére. Ez a struktúra azt eredményezi, hogy a vagyonkezelő jogilag tulajdonos, azonban önálló rendelkezési jog nélkül, így valójában a trust kikényszerítője gyakorolja a kezelt vagyon feletti rendelkezési jogot.

Nemzetközi tendencia lett napjainkra a hipermodern trust elterjedése, amely elsősorban a vagyon hitelezőkkel szembeni védelmét valósítja meg. Az ily módon kialakított tulajdonjog feletti rendelkezés alapján sem a vagyonrendelő, sem a vagyonkezelő hitelezői nem támaszthatnak igényt a kezelt vagyonra. Mivel a trust jogviszonynak ebben az esetben nincs konkrét kedvezményezettje, így értelemszerűen annak hitelezői sem tudnak követelést támasztani a kezelt vagyonra. Ehhez a konstrukcióhoz párosul a trust határozatlan idejű tétele, ami a kezelt vagyon védelmét tovább erősíti. Az ily módon kialakított brilliáns jogi konstrukció gyakorlatilag minden szempontból teljesen megközelíthetetlenné teszi a kezelt vagyont Összességében funkcionálisan ez a struktúra a québec-i alanytalan vagyon (indepenedent patrimony without owner) jogi helyzetének felel meg, és a civiljogi dogmatikai hagyományokat szinte teljes mértékben felülírja.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kontinentális európai jogrendszerekben a közérdekű célra rendelt vagyon tekintetében elsődlegesen az alapítványi forma honosodott meg. A magáncélra rendelt vagyon esetében pedig a magánalapítvány (pl. Ausztria, Belgium) hasonló funkciót tölt be. Ebből eredően nem merül fel igény arra, hogy a trust szerepét betöltő alapítvány helyett a vagyonkezelési konstrukciók szabályai kerüljenek kibővítésre ilyen alkalmazási kör érdekében.

Mindemellett azonban azt figyelembe kell venni azt is, hogy az alapítvány hitelezővédelmi szempontból nem nyújt olyan védelmet a vagyonra, mint a private purpose trust, ugyanis az alapítvány hitelezőinek követelései fedezetéül szolgál az alapítvány vagyona és a magáncélra létrehozott alapítvány csak szűk körben alkalmazható az új Ptk. alapján. Ebből eredően pl. az új magyar Ptk.-ban megreformált és korszerűsített alapítványi szabályok mellett is lehetne létjogosultsága a célra rendelt vagyonkezelésnek.

4. A rendelkezési jog gyakorlása

Az angol trust esetében a vagyonrendelő nem adhat utasítást a vagyonkezelőnek, legfeljebb megszüntetheti a trustot, ha ezt a jogát kikötötte magának. A kedvezményezett helyzete már eltér ettől, hiszen az egyedüli kedvezményezett vagy a kedvezményezettek összessége kérheti a trust vagyon kiadását, kezdeményezheti a vagyonkezelő elmozdítását stb. Emellett a kezelt vagyonból a kedvezményezettnek járó szolgáltatások, vagyon valójában a kedvezményezett várományát és vagyonát jelentik, amelyről a kedvezményezett szabadon rendelkezhet. A vagyonrendelő a kezelt vagyonhoz csak akkor juthat, ha saját maga is kedvezményezett vagy a trust célja meghiúsul. Ebből eredően összességében a trust vagyon a kedvezményezett gazdasági tulajdonát képezi.

A civiljogi rendszerekben a megbízási jogviszonyon alapuló vagyonkezelési modellekben a kezelt vagyon vagy eleve a vagyonrendelő tulajdonában marad, vagy a megbízás megszüntetésével visszajár a részére. A louisiana-i szabályozás is ezt az elvet követi, bár formálisan a tulajdonjogot a vagyonkezelőhöz rendeli. Ezekben a konstrukciókban a vagyonkezelő saját vagyonától elkülönülten kezelt vagyon gazdasági tulajdonosának leginkább a vagyonrendelőt tekinthetjük.

A vagyonkezelő saját vagyonától elkülönült vagyon, amelynek csak névleges tulajdonosa a vagyonkezelő, az önálló jogalanyisággal felruházott vagyonnal mutat jelentős hasonlóságot. A québec-i – és pl. a cseh szabályozás – valójában ennek továbbgondolása, amikor jogi személyiség nélküli önálló jogalanyiságot biztosítanak a kezelt vagyonnak. Ez a vagyonnak a trust jogviszonyban szereplő személyek hitelezőivel szembeni védettségét a private purpose trusthoz hasonló szintre emeli.

5. Az olasz joggyakorlat sajátossága

Olaszországban törekvések vannak, azonban még nem alkottak jogszabályt a trustról. Ettől függetlenül a trust sajátos úton elterjedt a gyakorlatban azzal, hogy a Hágai Egyezményt Olaszország 1989-ben ratifikálta és 1992-ben hatályba is léptette.

A joggyakorlatban ez olyan értelmezést nyert, hogy az Olaszországban, olasz személyek által, olasz vagyonra, de külföldi jog alapján létesített trust érvényes, amelyet a Hágai Egyezmény alapján Olaszországban is el kell ismerni.^[5]

Az olasz bíróságok négy lényeges kérdéskört vizsgáltak a külföldön létesített trust elismerése során. A tulajdonjog az olasz jogban (Art. 240 Codice civile) nem osztható meg, de az olasz jog is ismeri a meghatározott célra rendelt vagyon (patrimoni destinati ad uno specifico affare) lehetőségét (pl. befektetési- és nyugdíjalapok, részvénytársaság stb.), ezért a trust nem sérti az olasz tulajdonjogi koncepciót. A dologi jogok numerus claususa sem sérül, mivel a célhoz rendelt vagyonkezelés nem hoz létre új idegen dologbeli jogot, hiszen a vagyonkezelő tulajdonos. Az öröklési jogi szabályok alkalmazását sem lehetetleníti el a trust intézménye, hiszen a kötelesrész iránti igény ezzel összhangban is értelmezhető. Egyedül az ingatlan-nyilvántartási szabályok alkalmazása jelentett bizonyos ideig nehézséget a tulajdonjog átruházási jogcím tekintetében, az idővel a gyakorlat ezt is elfogadta.

Sajátos megközelítésben az ókori Rómában működő praetor (peregrinus) tevékenységének modern aktualitását fejezi ki az olasz joggyakorlat. Az olasz belső jogban ismeretlen intézmény életre keltése külföldi jog kikötésével zseniális megoldást jelent a trust adaptációjával járó problémák kezelésére. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Hágai Egyezmény ratifikálása akár önmagában is elegendő ahhoz, hogy az angolszász kettős tulajdonjog bevezetésének nehézségeit elegánsan kikerülve és egyúttal a trust minden előnyének kihasználása mellett is van lehetőség a gyakorlat részére megfelelő megoldásra.

6. Az új magyar Ptk.

A trust tekintetében összességében megállapíthatjuk, hogy nem tekinthető feudális vagyonjog relikviájának, hiszen a modern gazdasági életben számos esetben jelent megfelelő jogi konstrukciót fontos gazdasági- vagy magáncélok elérésére. A kontinentális európai jogrendszerek számára a legtöbb problémát e jogintézmény alkalmazásánál az jelenti, hogy a tulajdonjogot alapvetően egységesként kezelik és így egyidejűleg sem a vagyonkezelő, sem pedig a kedvezményezett nem tekinthető dologi jogi jogosultnak. A trust jogintézményének a kontinentális európai magánjogi dogmatikai gondolkodásban való elhelyezését az a körülmény is megnehezíti, hogy a kontinentális európai jogrendszerekben a dologi jogok numerus claususa miatt csak törvényi rendelkezés alapján van lehetőség arra, hogy egyidejűleg jogcímet teremtsenek a trust-vagyonnal kapcsolatban mind a vagyonkezelő, mind pedig a kedvezményezett számára abszolút, in rem védelem igénybevételére. Ehhez a szerződés, elsősorban a megbízás szabályai alapvetően nem nyújtanak megfelelő lehetőséget a relatív szerkezetű jogviszonyuk miatt.

A gazdasági társaság és az alapítvány más funkciókat tölt be magyar jogban, mint a trust. A gazdasági társaság tulajdonosai számára csak áttételesen biztosított, hogy a társaság vagyonával rendelkezzenek, a társaság nyereségéből részesüljenek. A gazdasági társaság elkülönült jogalanyisága olyan „puffert” képez, amely a kezelt vagyon „elcsatornázása” esetén csak áttételesen teszi lehetővé harmadik személyekkel szemben jogi igényt a társaság vagyonának helyreállítása érdekében, ami jelentős hátrányt jelent a trusthoz képest. A Ptk.-ban az alapítvány szabályainak reformja szinte forradalminak tekinthető azzal, hogy lehetőség nyílik a magánalapítvány létesítésére kizárólag magáncélból. Ezáltal a private purpose trust szabályozásának hiánya a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályai köréből jelentős mértékben kompenzálásra került. Azonban ezzel együtt sem tudja a magánalapítvány teljes mértékben betölteni azt a funkciót, amit a magáncélú trust a hipermodern trust szabályai alapján, egyrészt alkalmazási köre, másrészt az alapítvány formalitásai miatt.

Az új Ptk.-ban kialakított szabályozás jelentős mértékben megközelíti az angolszász trust intézményének szabályait és – a nemzetközi tendenciát ismerve – örömteli, hogy a magyar magánjogban is helyet kaphat ez a szerződéstípus. Figyelembe véve a bizalmi vagyonkezelés létjogosultságát a gazdasági életben, bízunk benne, hogy a jogalkotás által megtett első lépés beváltja a hozzá fűzött reményeket. A római jogon alapuló klasszikus magánjogi dogmatika által a dologi és kötelmi jogi jogviszonyok közötti választóvonal a magyar jogban olyan szilárdnak tűnik, mind télen a folyó vizét a levegőtől elválasztó jégmező. A bizalmi vagyonkezelés szerződéses konstrukciója a vagyonrendelő és a kedvezményezett részére megalkotott harmadik személyekkel szemben is érvényesíthető (kimondva kimondatlanul dologi joga olyan apró léknek tekinthető a jégen, mely egyelőre csak kerülő úton, de mégis a magyar magánjogi dogmatika jegén való áttörés képét vetíti előre. A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján ugyan nem került az új Ptk.-ba önálló idegen (korlátolt) dologi jog bevezetésre, de burkoltan mégis dologi jogi szabály található ennek a szerződésnek a szabályai között.

A magyar szabályozás tekintetében érdekes párhuzamot lehet vonni a skót és a dél-afrikai jogban ismert trust sorsával. Sem skót, sem a dél-afrikai jogban nem áll fenn a legal és equitable ownership közötti különbség. Az angol equity jelentős mértékben hatott a skót trust szabályainak alakítása során. Számos kritikát kapott az equity egyes szabályainak átvétele a skót jogba, ami egyenes következménye lett a trust egyes szabályainak értelmezése során az angol minták átvételének. Ezáltal az angol trust szabályai szubszidiáriusan és eseti jelleggel belopóztak a skót trust szabályai közé, a bírósági gyakorlatban folyamatosan figyelembe veszik azokat. Az equity nem tartalmaz olyan racionális elemet, amelynél fogva rendszerbe lehetne foglalni a szabályait, ad hoc jelleggel alakított ki előírásokat egy-egy jogviszony vonatkozásában. Az equity csak kiegészítő szerepet játszik az angol jogban, kitölti a common law által létrejött réseket, így azt teljes egészében civiljogi jogrendszerekben nem lehet általános jelleggel átvenni. A dél-afrikai jog ettől teljesen eltérő utat járt be, a trustot a civiljogi dogmatika arzenálján keresztül értelmezi és tölti ki tartalommal. A joggyakorlat szempontjából meghatározó jelentőségű kérdés vet fel, hogy milyen szabályok alkalmazása lesz irányadó a bizalmi vagyonkezelési szerződés értelmezése során. A magam részéről nem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy egyes nemzetköziesített angolszász elvek és részletszabályok ily módon a magyar jogalkalmazás számára is kisegítő funkciót töltsenek be.

Mint minden új jogintézménynél az elsődleges kérdés az, hogy miként alakul a sorsa a gyakorlatban. A konkrét jogvitákban a bíróság melyik utat választja, az angolszász szabályokat figyelembe veszi-e, vagy a magyar magánjog intézményeit fogja analogia útján alkalmazni. Az első esetben a magyar magánjog tovább halad a globalizáció által megszabott és talán elkerülhetetlen úton, vagyis illeszkedik a nemzetközi tendencia által kijelölt kerékvágásba. Ebben az esetben a vagyonkezelés tekintetében egy modern, nem utolsó sorban külföldi befektetők által is érthető, értelmezhető felfogás érvényesülhet. A második esetben a vagyonkezelésre alkotott jogszabályok a külföldiek számára kevésbé átlátható gyakorlata folytán megmaradnak a magyar kuriózumok szintjén.

Az új Ptk.-ban a bizalmi vagyonkezelés szabályozása jelentős gazdasági igényre adott válasz, létjogosultsága ezért egyértelműen megalapozott. Az, hogy a konkrét szabályok a gyakorlatban miként alkalmazhatók, jelentős mértékben függ a végrehajtási jogszabályoktól és a joggyakorlattól is. Az első, és egyben legnagyobb lépés azonban megtételre került. Egy úton elindult a magyar jogalkotás, amely feltételez egy további ugrást is, a Hágai Egyezményhez való csatlakozást. A Ptk. szabályozása alapján ennek immár magánjogi dogmatikai akadálya nincs. A ratifikációval pedig az olasz tapasztalatok alapján olyan trustot alkothatunk, amilyet csak szeretnénk, vagyis egy újabb rést nyithatunk a 19. századi pandektisztika által kimunkált civiljogi hagyományokon nyugvó magánjogi dogmatika zárt rendszerén.